biztosítások ajánlása a privát szférában, tanácsok családunk és értékeink megóvására

PRIVÁTBIZTOSÍTÁSOK

SZTORIK, KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A BIZTOSÍTÁSOK VILÁGÁBÓLII

  Kössünk-e
  biztosításokat?
    Szóljon hozzá!


A közbeszédben a biztosítások témája nehéz, lejáratott, unalmas ügy. A média erről igencsak tehet, hiszen csak a rossz példákat tárja elénk (a normális ügymeneteknek nincs ugyanis hírértékük). Nem véletlen hát, hogy a biztosítási igények felkeltése nem is igen érdekel senkit, hiszen annyi a telefonos, a szórólapos és a közvetlen ajánlat, hogy a hócipőnk is tele van vele. Általában akkor rémlik csak fel saját biztosítottságunk hiánya, amikor egy ismerősnél, a szomszédnál vagy egyszerűen csak napi utunkon egy-egy káresemény nyomait látjuk. Persze akkor sajdul ez belénk leginkább, amikor a saját otthonunkban, a saját autónkban keletkezik kár, balesetet szenvedünk stb. 

„Spontán módon családi tanács ült össze az édesanyánk születésnapjára rendezett ebéd után – meséli egy ügyfelem, amikor megkértem, nevezzen meg valakit, akinek szintén jó lenne az a biztosítás, amit most neki kötöttem –, amikor kisebbik öcsém elmesélte, hogy kislánya megszületése óta egy biztosítási üzletkötő rendszeresen hívogatja egy életbiztosítás megkötése miatt. Elmondta, hogy az üzletkötő érvei valósak, talán valóban szüksége is van erre a biztonságra, de gondolta, megszondázza a mi véleményünket is. 

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi szakértője van családunkban a biztosításoknak, mert mindenki hozzászólt, s igyekezett túllicitálni az előtte szólót. Ami a vélemények fő sodrát illeti, az abban foglalható össze, hogy a biztosítók csak azt lesik, mikor nem fizethetnek, hogy jobban jár öcsém, ha bankba teszi a pénzét és így tovább…

Azt nem tudom, hogy létrejött-e végül az a biztosítás – el is feledkeztem róla –, s csak egy év múlva idéztem fel ismét magamban azt a családi tanácsot, amikor a bátyám azzal dicsekedett, hogy épp a minap vett ki lépcsőzetes kifizetésű életbiztosításából majd’ másfél millát, s három év múlva újrázhat, a húgom éppen nyakmerevítőt hordó férje áldotta az eszét, hogy mégis megkötötte azt a baleset-biztosítást, apám elmesélte, hogy a múltkori csőtörés után két nappal a biztosító kárügyintézője telefonon kikérdezte az esemény körülményeiről, megegyeztek a várható költségek mértékéről, s egy hétre rá pedig már a számlájára is utalták a kártérítést, kisebbik sógornőm kedves meglepetésnek minősítette, hogy biztosító ötezer forintot utalt a számlájukra csak azért, mert nem volt káruk, nagyobbik öcsém egyéves kocsiját elverte a jég, s ha nincs cascója, most is lyukacsos kasznival járna. 

S mondták ezeket ugyanazok, akik a múltkor ráérő kedvükben még a sárba tiporták a biztosítókat… Hát, ilyenek vagyunk.” 


NEHEZÍTI A RÁHANGOLÓDÁS ÜGYÉT

az is, hogy mendemondák keringenek a nem fizető biztosítókról, az apró betűs szerződési cselekről, az erőszakos ügynökökről. Amellett, hogy néha valóban előfordulnak rossz ízű esetek (szerencsére egyre kevesebb), hogy tehetségtelen üzletkötők gátlástalan módszerekkel igyekeznek mégis érvényesülni (valamire való biztosítótársaság hamar kiszűri őket, s jó hír e téren az is, hogy az utánpótlás már csak felsőfokú vagy szakvégzettség birtokában tevékenykedhet), jó példákról is hallani. Az utóbbiakat magam is tudom gyarapítani, amikor a napi rutin szerinti történéseket idézem fel biztosítónk életéből. 


MIÉRT SZÁNJUK RÁ MÉGIS MAGUNKAT?

A biztosítások csak ritkán kötelezőek (pl. hitelfelvételnél), így saját döntésünk, hogy kötünk-e. Mire kötelezzük el magunkat egy biztosítási szerződéssel? Lehet, hogy most meglepődik: megosztjuk az óvás-védelem felelősségét egy erre a célra szakosodott társasággal. Mivel az én vagyontárgyaimról, az én életemről, az én családtagjaimról, az én épségemről, az én cselekedeteim következményeiről van szó, a biztosítás hatályba lépése után is felelősséggel tartozom azokért (például, ha károm keletkezik, a további károk keletkezése ellen nekem is van tennivalóm). Én az elvárható gondosságot, emellé időnként az önrész vállalását teszem a biztosítási díj mellé, a biztosítótársaság pedig anyagi helytállását. Ugye, így igazságos? 


ELŐBB-UTÓBB DÖNTENI KELL!

Végül is meg kell hoznom biztosítottságom (további biztosítottságom) ügyében a döntést. Vagy vállalom esetleges káraim fedezésére a gyakran súlyos összegek rendelkezésre tartását, vagy szerződök egy biztosítóval, s jóval kisebb fizetési kötelezettséget vállalok. Ön melyik döntés után aludna nyugodtan?

Gyakran felvetődnek hasonló gondolatok: "Már több éve fizetem a biztosításomat, meggazdagodik rajtam a biztosító". Ugyanakkor gyakori példák bizonyítják, hogy egy-egy szerződéskötés után hamar bekövetkezett káreseményt követően a többszörösét utalják ki a károsultnak, mint amennyit ő addig befizetett.

"A mi családunkban talán még nagyapánknak volt utoljára biztosítása - idézi fel Gábor -, az is a házra szólt (mikor erről mesélt az öreg, büszkén mindig hozzátette: a kertre és az állatokra is vonatkozott). Az idő múlásával aztán kiveszett az a biztosítás, apám sem kötött soha a házra – persze semmi másra sem. Én is ezt a sort folytattam volna, mígnem egyszer csak 'lett' egy lakásbiztosításom (hitelt vettem fel, s enélkül nem adtak volna). Nevetségesen olcsó volt – mint később kiderült, a biztosítási összegek is kisebbek voltak a szükségesnél -, s nem is foglalkoztam vele, mígnem egyszer nagyon letámadott a vihar: komoly károkat okozott a tetőben, a homlokzaton, s ugyanez történt a melléképületekkel is. Szomorúan jártam be a terepet a vihar elültével, s miközben a szomszédokkal az ideiglenes fedést készítettük, került szóba a biztosító meg a kárbejelentés. Summa summarum, saját munkával (persze ismerősi és szomszédi segédlettel) végül is jól jöttem ki a káreseményből, s a kárbecslő tanácsára (aki egyébként nagy meglepetésemre a törmelék eltakarítására is számolt el egy összeget) aztán át is dolgoztattam a szerződést valós biztosítási összegekre. Nem bántam, hogy akkortól többet kellett fizetnem, meg voltam róla győződve, hogy jó befektetést végzek. Egyébként is elgondolkoztam, hogy honnan teremtettem volna hirtelen elő annyi pénzt a helyreállításra, ha nincs az a kis lakásbiztosítás… 

Néhány kisebb károm volt azóta (persze tudom, az ördög nem alszik!), amit szintén korrekt módon számolt el a biztosító, de ennél fontosabb, hogy nyugodt vagyok: ha baj van, nem vagyok egyedül…"


MEGTALÁLJUK A SZÁMÍTÁSUNKAT

A káresemények kiszámíthatatlanul, hirtelen történnek (gondoljunk csak egy autó ütközésére, egy villámcsapásra, egy felrobbanó gázpalackra), ezért alku tárgya egy szerződő (biztosítást kötő) és a biztosítótársaság között, hogy ilyen és ilyen káreseményekre vállalom a fedezetet, ha ennyi és ennyi biztosítási díjat fizetsz. Olyankor se az ügyfél, se a biztosító nem tudja még, hogy hány és milyen mértékű kár lesz a jövőben, s mikor fognak azok bekövetkezni. Egy biztos: az ügyfelet a biztosító hosszú távú és stabil fizetőképessége nyugtatja meg, a biztosítót pedig a számos egynemű biztosításban (veszélyközösségben) rejlő statisztikai átlag biztonsága. Vagyis, mindketten megtalálják számításukat. 

Ha elhatározza magát arra, hogy biztosításainkat is igénybe veszi céljai megvalósításához, illetve értékei megóvásához, remélem, Önt is a számításukat megtalálók között üdvözölhetem.

A címben feltett kérdésre két válasz adható. Mondjon Ön is igent!

                                                      *

SZÓLJON HOZZÁ, ÍRJA MEG A VÉLEMÉNYÉT!
Levelet az Elérhetőségek, kapcsolatok oldalról küldhet.